A holografikus elv és az árnyékok, melyeket összekötnek (Minden igazságkeresőnek ajánlom!)

Ahogyan az emberi test van, azonképpen van a kozmikus test is.

Miként az emberi elme létezik, úgy létezik a kozmikus elme is.

Amiként van mikrokozmosz, úgy van a makrokozmosz is.

Amint az atom, úgy a világegyetem.

Upanisadok

(Szabadfordításban így szólnak az Upanisadok, vagyis az óind bölcseletek, melyek véleményem szerint csodálatosan megfogalmazzák az élet működését.)

Platón barlanghasonlatában a rabok egy barlangban vannak leláncolva, s csak a mögött lévő tűz előtt álló bábjátékosok által a falra vetített árnyékokat képesek nézni. A foglyok számára az árnyékok jelképezik a teljes realitást (valóságot), tehát az árnyékok nem azok a valódi tárgyak, amelyek az árnyékot vetik.

Csak akkor nyerhetik el szabadságukat a bebörtönzöttek, hogyha megértik a valóság igazi természetét, vagyis azt, hogy amit ők például egy „könyvnek” vagy egy „embernek” neveztek, az a valóságban pusztán a falra vetített tárgyak árnyéka volt.

Platón azt kívánta velünk közölni, hogy a barlangon kívül lehetséges, hogy mi nem pontosan érzékeljük a valóságot. Például összekeverhetjük egy tárgy képét és nevét az elménkben magával az aktuális tárggyal.

Ugyanakkor, ahogyan a fizikusok kezdték el szemlélni az „árnyékokat” – Platón foglyaihoz hasonlóan –, lehet, hogy az sokkal közelebb állhat a realitás képéhez, mint ahogyan a filozófusok fogták fel, s segíthet nekünk összekapcsolni az olyan korábban összeegyeztethetetlen fizikai koncepciókat, mint a téridő, a gravitáció és a kvantum-összefonódás.

Eme értelmezési mód a Holografikus Elvből származik, amivel egy Gerardus ’t Hooftot és Leonard Susskindt is tömörítő, elméleti fizikusokból álló csoport állt elő az 1990-es években.

Feltételezték, hogy egy adott térrészben található összes információ kifejeződik a terület határán. Így egy háromdimenziós tér alkotóelemeit leírhatnánk e tér határvonalát alkotó kétdimenziós határ mentén.

Ha ezt nehezünkre esik felfogni, akkor képzeljünk el egy olyan szobát, aminek a falait tükrök borítják. A szobában lévő valamennyi háromdimenziós tárgyról szóló információ jelen van a tükrökben található kétdimenziós tükörképeken, amelyek példánkban a „hologramok” vagy az „árnyékok”. Ez azt jelenti, hogy a tárgyakat valójában a visszatükröződéseik alapján rekonstruálhatjuk.

A Holografikus Elv érvényes egy ötdimenziós téridőre nézve is úgy, hogy annak információi a saját határán lévő négy dimenzióban fejeződnek ki. Ezt az elvet követve a világunk egy négydimenziós „árnyék” az ötdimenziós „barlang” falán. Amennyiben eltávolodnánk a faltól, amelyen a saját valóságunk létezik, akkor belépnénk az ötödik dimenzióba.

Jóllehet ennek az elméletnek sokkal fontosabb célja van a fizikusok számára, mint pusztán ámulatba ejteni az elmét. A fizikusok azt is felfedezték, hogy a Holografikus Elv segíthetne a gravitáció és a kvantumfizika összekapcsolásában. E kapcsolat felöleli a kvantum-összefonódást, vagyis azt a különös viszonyt, melynek során bizonyos részecskék még akkor is kapcsolatban maradnak egymással, amikor egyébként nagy távolság választja el őket.

Lényegében a téridő és a gravitáció a kvantum-összefonódásból jön létre, s mindez a holografikus elv által. Ily módon a valóságról szóló illúzióinktól eltávolodva – miként Platón barlangjában – ezek az árnyékok valójában olyan „szálak”, amelyek összekapcsolják a modern fizika legfontosabb aspektusait, miközben rámutatnak a valóság természetének egy mélyebb megértésére.

Boldognapot

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

- X
error: Content is protected !!