Az egyik kártya rejti a bölcsesség üzenetét számodra

Első lap:

“Amikor megnyílsz a Legvégső számára, az azon nyomban beléd áramlik. Többé nem közönséges emberi lény vagy – túlléptél önmagadon. Most te is azt látod, amit az egész világegyetem lát. Többé nem vagy különálló: megtaláltad a forrást. A mindennapi életben az emberek mind forrás nélkül élnek, és fogalmuk sincs róla, hogy szívük honnan kapja az energiát, hogy ki az, aki lélegzik bennük, és hogy ereikben az élet nektárja kering. Ez nem a test, nem az elme – ez minden kettősségen túl van. Úgy hívják: bhágavat – a bhágavat a tíz fő irányban… Benső lényed, amikor megnyílik, először két irányt észlel: a magasságot és a mélységet. Aztán lassanként, amint e két irány megszilárdul benned, érzékelni kezded magad körül a másik nyolc irányt is, és szétáradsz feléjük is.
Amint elérsz ahhoz a ponthoz, ahol a mélység és magasság találkozik benned, láthatod magad körül az univerzum minden távoli zugát. Akkor tudatod mind a tíz irányba szétárad – az út azonban mindig egy volt.”

Második lap:

“Egy zen mester nem pusztán tanító. A vallásokban csupán tanítók vannak, akik olyan dolgokat tanítanak neked, amikről semmit nem tudsz, és azt kérik, hogy higgy nekik, mert azokat a tapasztalatokat lehetetlen az objektív valóságban megmutatni. De a tanító maga sem ismeri, amiről beszél; ő is csupán elhitte, amit hallott, és most átadja a hitét másoknak. A zen nem a hívők világa. Nem a hívőkhöz, hanem azokhoz a bátor lelkekhez szól, akik képesek eldobni maguktól minden hitet és hitetlenséget, minden kétséget és érvet, vagyis az elmét, és egyszerűen csak belépnek korlátok nélküli puszta lényükbe.
Ez azonban mérhetetlen változásokat hoz majd. Ezért mondom mindig, hogy amíg mások csak a filozófiával foglalkoznak, addig a zen a metamorfózissal, a valódi átváltozással törődik. Ez igazi alkímia: rozsdás vaslényedből aranyat varázsol. De nyelvezetét nem érvekkel és intellektuális elmével, hanem szerető szívvel kell megértened. Vagy egyszerűen csak hallgasd úgy, mint a madarak énekét, nem törődve azzal, hogy vajon igaz-e vagy sem. És egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor hirtelen meglátod azt, ami egész életed során elkerülte a figyelmedet. Amit Buddha “nyolcvannégyezer ajtó”-nak nevezett – hirtelen feltárul.”

Harmadik lap:

“A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé – a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.
A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna – a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná “hová?” és “miért?” Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak.
Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá.”

Negyedik lap:

“Mi az ismeretlenből jövünk, és az ismeretlen felé távozunk. Aztán újra eljövünk; rengetegszer voltunk már itt eddig is, és rengetegszer leszünk is még. Legbenső lényegünk halhatatlan, de a testünk, a megtestesülésünk halandó. A keret, amiben vagyunk, a házunk, a testünk, az elménk mind-mind anyagi eredetűek. Ezek elfáradnak, megöregszenek, végül meghalnak. De a tudatod – amit Bodhidharma is és Buddha is úgy neveznek, hogy “elme-nélküliség” -, az valami olyasmi, ami túl van testen és elmén. Túl van mindenen; az elme-nélküliség örökkévaló. Egyszer csak megnyilvánul, majd újra eltűnik az ismeretlenbe.
Ez a mozgás az ismeretlenből az ismertbe és az ismertből az ismeretlenbe vég nélkül folytatódik, egészen addig, amíg meg nem világosodsz. Akkor az az utolsó életed; akkor ez a virág nem tér vissza többé. Az a virág, amelyik tudatára ébredt önmagának, többé nem kell, hogy visszatérjen, mert az élet nem más, mint egy iskola, ahol tanulnunk kell. Ha megtanultad a leckét, akkor túljutottál a káprázaton. Az ismertből – most először – nem az ismeretlen, hanem az megismerhetetlen felé veszed az utad.”

Ötödik lap:

“Az elme bárhol bármennyi korlátot képes elfogadni maga körül. De az igazság az, hogy a létezést természetéből adódóan nem lehet korlátok közé szorítani – hiszen mi lenne a korlát mögött? Egy másik lét, egy másik égbolt? Ezért mondom, hogy egyik ég után jön a másik, szárnyalásodnak semmi nem szab határt.
Ne elégedj meg túl hamar. Azok, akik hamar megelégszenek, kicsik maradnak: így kicsi az örömük is, kicsi az eksztázisuk is, kicsi a csöndjük is, kicsi a létük is.
Pedig lehetne ez másként is!
Te magad szabsz korlátokat határtalan szabadságodnak, végtelen lehetőségeidnek – ezért maradsz kicsi.”

Hatodik lap:

“Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni; és ez szinte tragédia. Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége; kivárni a megfelelő pillanatot. Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár. Még a fák is: tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell elbúcsúzni a levelektől és csupaszon állni az ég alatt. Ők csupaszságukban is gyönyörűek… amint mély bizalommal várják az új levelek növekedését, az újraszülető lombkoronájukat. Mi azonban elfelejtettük, hogyan kell várni – mi mindent azonnal akarunk. Ez óriási veszteség az emberiség számára…
Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned – a te valódi lényed. Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiséged elhamvad: új ember lesz belőled. És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés, csak ez az új ember ismeri az élet örök nektárját.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

- X
error: Content is protected !!