Az energiabőségről

Mi magunk dönthetünk arról, hogy mit választunk: örülünk a fél pohár víznek vagy szomorúak vagyunk amiatt hogy “csak” egy fél pohár víz áll rendelkezésünkre…. és megkeressük a jó hírekben azt, hogy miért is szomorkodhatunk miattuk…

Lehetünk “önellátóak” és választhatjuk a tudatos, természetet védő életformát,  örömteli életet a kényszerű robotolás helyett. Hiszen ha az olajérdkeletségek elvesztik befolyásukat, a vízenergiát használhatjuk környezetbarát módon. Ennyit előljáróban a következő cikkben feltett kérdések kapcsán:

Frei Tamás oldaláról:

“Jó hír ez számunkra, vagy sem? Ezt kérdezem, amióta csak elolvastam a Harvard Egyetem professzorának bejelentését (idézem szó szerint):

„Ellentétben a feltételezésekkel, a világ olajkészletei olyan példátlan tempóban bővülnek, hogy be kell látnunk, az olajtartalékok gyorsabban nőnek, mint az olaj iránti kereslet.”

Mit jelent ez pontosan? Mégiscsak van olajunk bőven? Hiszen nem azt halljuk évek
óta, hogy a mai kor barbár fogyasztásmániája pár évtized alatt kizsigereli, kizsigerelte a Föld évmilliók alatt felhalmozott természeti kincseit? Az utókor iránti felelősség, a következő generációk fenntartható élete, a globális felmelegedés, az alternatív energiaforrások, és még hosszasan lehetne sorolni azokat a kifejezéseket, melyeket nap mint nap a fülünkbe duruzsol a média.

Most mégis azt állítja a világ egyik legjelentősebb energiakutató intézetének, a Belfer Centernek a vezetője, Leonardo Maugeri, hogy az utóbbi évek felfedezései és extra mélységű horizontális olajfúrási technikái pár év alatt szinte kiapadhatatlan olajkészletekhez juttatták az emberiséget.

Az állítását ráadásul senki sem vitatja. A harvardi Maugeri professzor szerint új olajbonanza előtt állunk, 2020-ra ugyanis napi 110 millió hordóra növekedhet a Föld olajbányászata, körülbelül egynegyedével lesz magasabb a mostaninál. Feje tetejére áll majd a világ, mert miközben a hagyományos, főleg arab olajtermelő országok tényleg kiapadó készletekkel tűnnek el a süllyesztőben, addig az Egyesült Államok, Kanada, Brazília és (egyetlen arab országként, amelyért ezek szerint mégis- csak megérte háborúzni) Irak tör az élre új technikák, új készletek és eddig kiaknázatlan tartalékok birtokosaként.

Amerika majdnem önellátó lesz olajból, ami lényeges változást eredményezhet a külpolitikájában. A közel-keleti térképek valószínűleg a fiókokban landolnak.
Olajpala, olajos szurokföld vagy éppen „pre-salt” olaj, olyan kifejezések ezek, melyekkel az elkövetkező években mindannyian megismerkedünk majd. A „pre-salt” olaj például igencsak furcsa képződményt jelöl. A Brazília partjainál, az Atlanti-óceán háromezer méteres mélységében, az óceánfenék két kilométer vastag tömör kőzetrétege alatti kétezer méteres, olajtartalmú sóréteget hívják így. Manapság már onnan is fel lehet hozni az olajat, eddig elképzelhetetlennek tűnő technikákkal persze.

De ha már csak ott van? Ha már csak ott lesz? Hát akkor fel fogja hozni az emberiség, ne legyenek kétségeink. Kerül, amibe kerül, okozzon bármekkora környezetszennyezést. Mert épp ez a lényeg, és én emiatt nem tudom eldönteni, hogy örüljünk-e ennek az információnak. A harvardi professzor mindenesetre jó hírként kürtölte világgá, ő az olaj- és így a benzinárak tartós és lényeges esését jósolja már 2015-től. Akár még a benzinár „összeomlását” is elképzelhetőnek tartja, szerinte annyi olaja lesz hirtelen az emberiségnek.

De mi történik utána? Mi lesz a mostanra már épp kialakuló környezettudatos életünk új értékrendjével? A klímaváltozással? A megújuló energiaforrások helyett visszatérünk a kényelmes és olcsóbb olajhoz? Már megint? Elkényelmesedünk, mert tudós mérnökök és olajfúró szakemberek pár generációval későbbre tolták a problémát? Akkor ez most jó hír, vagy sem?”

Igen, Mi magunk dönthetünk arról, hogy mit választunk: örülünk vagy szomorkodunk…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

- X
error: Content is protected !!