Ezek a kártyák felsőbb éned észrevételeit hordozzák. Melyik a te kártyád?

Légy nyitott az észrevételre és fogadd magadba, engedd, hogy dolgozzon benned. A tudatalattid rébuszokban kommunikál veled, tehát ne lepődj meg, ha először nem érted a választ, vagy teljesen ellentétes azzal, amit vársz. Hagyatkozz intuíciódra.

Első lap:

“Ha a meditációd fénye már minden éjszakádat beragyogja, akkor a halál sem halál többé számodra, hanem csak egy ajtó az isteni minőség felé. Akkor szíved fényében a halál egy ajtóvá változik, amin keresztül beléphetsz az egyetemes lélekbe; eggyé válsz az óceánnal. Ha nem tapasztalod meg ezt az óceán-érzést, hiába volt az életed.
Mindig most van, és a gyümölcs mindig érett. Csak bártorságot kell gyűjtened, hogy belépj a belső erdőbe. A gyümölcs mindig érett, és az alkalom mindig épp megfelelő. Nincs olyan, hogy “nem megfelelő pillanat”.

Második lap:

“Csak nézz körül! Nézz bele egy gyermek szemébe, nézz a szerelmed, az édesanyád vagy a legjobb barátod szemébe… vagy csak ölelj át egy fát!
Próbáltál már valaha átölelni egy fát? Ölelj át egy fát, és egy napon rá fogsz jönni, hogy nem csupán te ölelted meg azt a fát, de a fa is válaszol neked: ő is átölel téged. Akkor valóban meg fogod érteni, hogy a fa nem csupán anyag, nem csak egy növényfaj a botanikai lexikonból, hanem egy ismeretlen Isten – ott zöldell, ott virágzik a kertedben, oly közel van hozzád, s téged hívogat, újra és újra téged szólít…”

Harmadik lap:

“Figyeld meg az óceán hullámait! Minél magasabbra tör fel egy hullám, annál mélyebb lesz az őt követő hullámvölgy. Az egyik pillanatban a magasba emelkedő hullám vagy, a másikban pedig a mélybe merülő hullámvölgy. Élvezd mindkét állapotot – ne ragaszkodj egyikhez sem! Ne mondd, hogy “én mindig a csúcson szeretnék maradni”! Ez lehetetlen. Egyszerűen be kell látnod, hogy ez lehetetlen. Ilyen eddig soha senkivel nem történt, és nem is fog. Ez egyszerűen nem lehetséges – a dolgok természete már csak ilyen. Akkor mit lehet tenni?
Élvezd, amikor a csúcson vagy, és élvezd azt is, amikor a völgy következik. Miért olyan rossz lent lenni? Az egy ellazulás, egy pihenés. A csúcs izgalmi állapot, és lehetetlen állandóan izgalmi állapotban lenni.”

Negyedik lap:

“A zen szerint sehonnan sem jövünk, és sehová sem tartunk. Te csak vagy, most és itt, se nem jössz, se nem mész. Minden elhalad melletted; a tudatod mindent visszatükröz, de semmivel nem azonosítja magát.
Amikor egy oroszlán a tükör előtt ordít, gondolod, hogy a tükör is vele ordít? Vagy ha az oroszlán már továbbállt, és egy gyermek jön elé táncolva, azt hiszed, a tükör hirtelen elfelejti az oroszlánt, és elkezd táncolni a gyermekkel? Gondolod, hogy a tükör együtt táncol a gyermekkel? A tükör az égvilágon semmit nem csinál, csupán visszatükröz. A tudatod csak egy tükör. Se nem jössz, se nem mész.
A dolgok jönnek és mennek.
Felnősz, majd megöregszel – most életben vagy, aztán halott leszel.
Mindezek csupán a tudat örök tavának visszatükröződései.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

- X
error: Content is protected !!