Egy nő nyugtatja kezét egy tükrön.

Ahelyett, hogy a tükörképét nézné, a válla felett pillant arra, ami a háta mögött van. Olyan, mintha visszautasítaná a képet azért a szépségért, ami körülveszi.

A Császárnő dacol mindazzal, amit mi szépnek ismerünk. Ahelyett, hogy a tükörbe nézne, az igazságot figyeli, ami körülveszi. A természeti, és nem az emberi szépséget tükrözi. A hajában lévő rózsák arra emlékeztetnek, hogy a szépség törékeny, és megában hordozhatja az igazság fájdalmas tüskéit. Ruhátlan teste azt mutatja, hogy nincs rejtegetni valója az elől, ami körülveszi. Teljes és egész, és meg meri mutatni magát mindenkinek.

Jelentés: élvezd a szépséget, ami körülvesz; műveld a saját természetedet; azért szeresd magad, ami vagy, és nem azért, amivé válhatsz.