Első Univerzális kártya üzenete

Kiszabadultál a börtönből, a kalitkából; szárnyat bonthatsz, és vár a tágas égbolt. Az összes csillag, a hold és a nap mind a tiéd. Tovatűnhetsz a végtelen kékségben… Csak merj végre elszakadni attól a kalitkától, röppenj ki belőle, és máris az egész ég a te birodalmad. Tárd ki szárnyadat, és sasként suhanj el a napkorong előtt. Lelked égboltján, benső világodban a szabadság a legbecsesebb kincs – minden egyéb másodlagos, még az üdvös boldogság, az elragadtatás is. Ezernyi virág létezik, megszámlálhatatlanul sok, de mindet csak a szabadság levegője éltetheti.

Második Univerzális kártya üzenete

Alkotóképességed kiáradásával mindinkább isteni természetűvé válsz. A világ összes vallása azt tanítja, hogy Isten mindenek alkotója. Nem tudom, ez így van-e, egyvalamiben azonban biztos vagyok: minél kreatívabbá válsz, annál istenesebbé leszel. Amikor pedig alkotóképességed maradéktalanul kibontakozik, amikor a kreativitás az egész életedet áthatja, akkor immár Istenben élsz. Vagyis bizonyára mégis ő mindenek megalkotója, hiszen azok kerülnek őhozzá a legközelebb, akik kreatívan élik az életüket.

Szeresd azt, amivel foglalkozol! Merülj meditációba tevékenységed közben – bármi legyen is az!

Harmadik Univerzális kártya üzenete

Ha sétálsz, az igazság jár; ha alszol, az igazság nyugszik; ha beszélsz, a igazság szól belõled; ha elcsendesedsz, az igazság némul el. Ez az egyik legegyszerûbb meditációs technika. Alkalmazásával lassan-lassan minden elcsitul, s akkor magára a technikára többé már nincs is szükség. Miután meggyógyultál, sutba hajítod a meditációt, eldobod az orvosságot. Immár az igazságként élsz – eleven vagy, sugárzó, elégedett, önmagad üdvös boldogsággal áthatott dala.

Egész életed szavak nélküli imádsággá magasztosul, jobban mondva olyan ájtatossággá, kegyelemmé, szépséggé, amely nem tartozik közönséges földi világunkhoz, fénysugárrá, amely a messzi távolból hatol világunk sötétjébe.

Negyedik Univerzális kártya üzenete

A fák mezítelenségükben is szépségesek, amint mélységes bizalommal eltelve várják, hogy újra felölthessék lombdíszüket, hogy a természet elmúlása után hamarosan beköszöntsön az újjászületés, s rajtuk is új rügyek fakadjanak. Mi már elfelejtettük, hogyan kell várakozni, mindig mindent azonnal akarunk. Súlyos veszteség ez az emberiség számára…

A csend és várakozás idején a bensődben tovább növekszik valami: valódi lényed. S egy szép napon lángoszlopként fellobban, s egész személyiségedet porrá hamvasztja; új emberré válsz. És ez az új ember tiszteletben tartja a várakozás szertartását, ez az új ember ismeri az életadó nedvek örök körforgását.