A szingliség iránti vágy – akár hiszed, akár nem – ugyanolyan erős és ugyanolyan jogos, mint a társas együttlét iránti vágy; az egyetlen különbség az, hogy az egyik a népszerű út, és nos, a „szingliség” nem a népszerű út.
Születésünk óta azt tanítják nekünk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha valaki mással vagyunk együtt, mintha egy másik ember jelenléte valahogyan teljessé tenne minket. Ahogy idősebbek leszünk, tudjuk, hogy az élet számos lehetőséget tartogat, és nem mindig az a logikus választás, hogy „azt tesszük, amit mondanak”.
A Hold-Szaturnusz trinus alatt, amely erre a napra, 2023. február 1-jére esik, közvetlen üzenetet kapunk a szívünktől, amely azt mondja nekünk, hogy ha szinglinek lenni az, amit akarunk, akkor pontosan erre van szükségünk.
Nem kell a „Vox Populi”-t, vagyis a „nép” közvéleményét hallgatnunk. Mi vagyunk az egyetlenek a földön, akik tudjuk, mire van szükségünk, mi a legjobb nekünk, és mit kell tennünk mindezzel kapcsolatban, és nincs szükségünk arra, hogy mások megmondják nekünk, hogyan éljük az életünket.
Értsük meg, hogy léteznek sztereotípiák és társadalmi nyomás. Nagyon sok minden, ami ezt a forgatókönyvet kitalálja, abban az elképzelésben rejlik, hogy NEM szabad szinglinek lennünk, hogy szinglinek lenni valami pokoli állapot, és hogy ha szinglik vagyunk, az valahogy azt jelenti, hogy „nem tudunk társat találni”.
Ahogy érünk, már nevetünk az ilyen ostobaságokon, hiszen ilyen nyomást helyezni magunkra őszintétlennek és valaki más fantáziájának érezzük. Ma van az a nap, amikor felemelkedünk a szingliségünkben, mert csak mi tudjuk, milyen csodálatos lehet szinglinek lenni.